Az ember tragédiája
A magyar drámairodalom egyik legkiemelkedőbb művét, Madách Imre Az ember tragédiája című darabját Budapesten első alkalommal vitték színpadra a kommunista hatalomátvétel óta. A beszámolók tanúsága szerint tömegek özönlenek a több mint száz éve írt klasszikus előadásaira. Nem tudni pontosan, hogy a kommunisták milyen mértékben írták át a szöveget, például a híres falanszter-jelenetben, amely abszolút állami kontroll alatti társadalmat ábrázol, ahol minden értelmiségi élet el van nyomva, és ahol Michelangelo „mindig széklábat csinálhat, és azt is csak a leghitványabb alakra.” Feltételezhetjük, hogy a római színben is történtek változtatások, amikor Péter apostol a tivornyázó római vezetőkhöz az alábbiak szerint szól:
„[…] Nézz csak, nézz körül,
A város pusztul, durva idegen nép
Tiporja el arany vetésidet,
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fővel jár a békés lakok közt,
Utána a halvány gond, rémület
S égből, földről se részvét, sem segély.”
(Hungarian FEP, New York, 2/4)
1955. február 9.