Magyarország határozottan megkezdi a szórakoztatóipar államosítását
(A The Christian Science Monitor bécsi tudósítójától)
A budapesti vurstlik, vidámparkok és éjszakai mulatók határozott államosítása most kezdődött meg igazán, és a hangsúly a határozottságon van. Kezdőlépésként a budapestiek népszerű kikapcsolódási helyét, a Vidámparkká átnevezett Angolparkot a kommunista-többségű Magyar Dolgozók Pártja lapja, a Világosság „elavultnak, haladásellenesnek és az embereket becsapó helynek” nevezte. Az újonnan kinevezett városi tanács mindezért rendeletileg határozta el az olyan „állítólagos szórakoztató” funkciók felszámolását, mint a szellemvasút, a csodahajó.
Hasonlóképpen az állatkertet is át kell építeni úgy, hogy „a természettudományos világképet mutassa be, és az evolúció folyamatát demonstrálja.” A természettudományok megértéséhez nélkülözhetetlennek beállított marxista alapokat szakértői előadások fogják magyarázni. „Lenyűgöző kulturális programok folyamatosan várhatóak az állatkert egész területén.”
Az átnevelésen a hangsúly
Ami az állatkerttel és a Vidámparkkal történik, az történik a színházakkal, mozikkal, éjszakai mulatókkal, kávézókkal és valamennyi szórakozásra szánt hellyel. Ami a táncot illeti, a hivatalos nézőpont szerint, amint az a parasztság lapjában, a Szabad Szóban nemrég megjelent „a pesszimista, egyéni kispolgári panaszok nemigen tudják kifejezni a jövőjüket vidáman építő, magabiztos magyar emberek érzelmi világát. […] Át kell nevelnünk népünk romlott művészi ízlését. Nem választhatjuk el a szórakozást az oktatástól.”
Az éjszakai mulatók, a várható háborgás elkerülése érekében új neveket választottak maguknak, és ma már Moszkva, Budapest, Csillag stb. neveket viselnek. De a Világosság cikke szerint „nem sikerült a régi, nyugati és burzsoá szellemiségtől megszabadulniuk.”
Egy paraszt táncos szerepeltetése a felsorolt helyek valamelyikén – folytatja a Világosság – teljesen rosszul értelmezte a kulák-problémát. Ami még rosszabb: továbbra is amerikai dalokat adtak elő.
Megtámadott zenekarvezetők
Éppen ezért megbízták a helyi kerületi tanács oktatási osztályának képviselőjét, hogy a kerület minden kávézójának és mulatójának műsorát ellenőrizze.
Az ellenőrzések első napjai után az ellenőr egy zenekarvezetőt vont felelősségre, amiért jól ismert amerikai táncos slágert játszott. A zenekarvezető sűrű elnézéskérések között azzal védekezett, hogy rámutatott „az ott szemben ülő” úriemberre, aki a számot kérte. Az „ott szemben ülő úriember” történetesen egy szovjet tiszt volt.
A gyárak sem maradtak ki a szórakozás megtisztítására tett törekvésből. Például, a Világosság riportja szerint árnyjátékos felszerelést osztottak szét kétszázötven gyár között.
A felszerelés kartonból kivágott alakokat tartalmazott, ezek sziluettjét elektromos világítás segítségével kellett vászonra vetíteni. Minden egyes alak a társadalom egyes osztályát képviselte: munkást, parasztot vagy katonát.
A komikus közjátékok könnyebb jeleneteihez is kaptak kész kartonokat, ezek a „gyűlölt ellenségeket” mintázták Truman elnök, Winston Churchill és Tito marsall személyében.
Lassú színházi fejlődés
A színpadok államosítása azért lassú, a buzgó párttagok magyarázata szerint, mert a magyar drámaírók „furcsa csöndbe burkolództak.” Ennek ellenére egy új magyar dráma, Mágori Erzsébet Diplomaták című darabja színpadra került. A darab célja egy nyugati magyar nagykövetség életének realisztikus bemutatása; a Szabad Szó cikke szerint „lerántja a leplet az imperialisták háborús előkészületeiről és a Vatikánnal ápolt kapcsolatairól”.
Egy másik darab, az Amerika hangja azt állítja, hogy „az amerikai Gestapo” működését illusztrálja, s bemutatja, hogy „az imperialisták és szövetségeseik, a jobboldali szociáldemokraták és Tito-ügynökök hogyan próbálják meghiúsítani a magyar újjáépítést.”
Egyelőre persze nincsenek megelégedve. „Tönkretették az örömömet” – számolt be a Szabad Szó indignált kommunista levélírója, aki egy vonatúton azt volt kénytelen hallgatni egy útitársától, hogy „a régi szép időkben még szabadon lehetett külföldre utazni, és szép dolgokat hazahozni.”
De még ennél is rosszabb élmény érte a budapesti villamoson, amikor a kalauz hangosan fejtette ki azon véleményét, miszerint egyáltalán nem érdekli őt Magyarország első számú kommunistája és miniszterelnök-helyettese, Rákosi Mátyás sorsa!
Egyetlen utastársa sem intette őt rendre.
Dráma:
Mágori Erzsébet: Diplomaták
Borisz Lavrenyov: Amerika hangja, Budapest, Új Magyar Könyvkiadó, [1951]