Actors’ Cabaret Sketch

Dátum:
Nyelv:
Forrás:
Fordítás:

Színészek kabaréjelenete

Korábbi levelében egy ma Izraelben élő magyar nő felidézett két rendszerellenes paródiát, amelyeket magyar színészek adtak elő egy zártkörű újévi összejövetelen Budapesten. A lenti részlet azonos forrás egy rákövetkező leveléből származik, és egy harmadik, egyazon alkalommal előadott paródiát idéz fel.

„[...] A helyszín fényűzően berendezett szoba, két ember türelmetlenül várja a »koszőrt«. (A »koszőr« a sminkes megnevezése, aki a fontos hivatalnokok proletár megjelenéséről gondoskodik – a szerk.) »Mi lesz velem, ha nem tud jönni a koszőr? – kérdi az egyik, a kezét tördelve. – A karrieremnek lőttek!« Végre megszólal a csengő, és megjelenik a koszőr, egy masszőréhez hasonló köpenyben, kezében egy teli vödör sárral. »Hol késlekedett mostanáig?« – kérdi az alak. »Nem csak magához járok« – válaszolja a koszőr, és ezzel a vödör sarat a férfi fejére borítja, majd az arcába és a ruhájába masszírozza. »A kezei nem elég vörösek és kérgesek – állapítja meg a koszőr. – Hát nem mondtam, hogy éjszakánként lógassa ki az ablakon? Ki fogja így elhinni, hogy gyerekkorában cementet cipelt a kőműveseknek? Ebben a nadrágban azonnal látszani fog, hogy az apja nagykereskedő. Mondtam, hogy a bolhapiacról valót vegye fel! Vegyen példát X-ről! – nevezi meg a koszőr az egyik nagyfőnököt. – Én csináltam belőle ekkora durranást, mert ő követte a tanácsaimat. Két éjszakán át lógatta ki a kezét ablakon, amíg el nem fagytak...« A paródia végén hősünk nyakig sarasan, rongyokban áll, készen, hogy elnököljön a megbeszélésen.”  

„Beszervezett” színházi jegyeladás

Ugyanez a forrás, az Izraelben élő magyar nő, írt arról is, hogy „az emberek Magyarországon csak akkor mennek színházba, ha muszáj. A színház- és mozijegyek eladása szervezetten történik. Szerencsétlen E. G. egyike azoknak, akit ilyesmivel bíztak meg. Tizenöt–húsz jegyet kap a pártgyűlésen, ezeket kell rásóznia a barátaira. Ha nem sikerül, ő jár rosszul, mert ki kell kifizetnie a nyakán maradt jegyeket. Ugyanez a helyzet minden gyárban és minisztériumban. Ezt hívják »közönségszervezésnek«, e nélkül az orosz darabok üres nézőtér előtt mennének. Rengeteg orosz darabot próbálnak Budapestre vinni, de a közönség egyikre sem kíváncsi. Másfelől viszont özönlenek, ha angol, francia vagy olasz film van a műsoron, még azt sem bánják, ha rossz propagandafilmek, hiszen másmilyent nem is engedélyeznek; csak ne orosz legyen.

Színészek rendszerellenes megszólalásai

„A színészek természetszerűleg rendszerellenesek” – folytatja ugyanez a forrás, – mivel minden művészetnek szabadságra van szüksége, de csak egyetlen esetről tudok, amikor a nyílt kritika az egész várost fölkavarta. Tímár József és Solthy György – talán emlékeznek rájuk – a Nemzeti Színház tagjai, az öltözőjükben hangosan szidták a rendszert és az oroszokat. Persze óriási botrány tört ki, s minthogy Solthy volt a vehemensebb, őt vitte el az ÁVH. Két évig semmit sem hallottunk róla, de ma már újra játszik.

Tímárt egy évre eltiltották a színpadtól, ez idő alatt a barátai támogatták. Ha egy egyszerű ember merészelte szidni a rendszert, el tudják képzelni, mi történt volna vele. A színészek és színésznők azonban kivételt képeznek. Tímár és Solthy is úgy úszták meg enyhe ítélettel, hogy állítólagos részegségüknek tudták be az incidenst.”

1954. május 27.